2010-02-24 

  22:00 óra pakolás a Csepel művek esti romantikájában, kunyeráló kóbor kutyák között. Első kihívás amivel szembe kellett néznünk, hogy túl sok személyes holmit sikerült magunkkal hoznunk, így akárhogy is próbálkoztunk vagy a sörösrekeszek vagy a lábdob és az oldaltam nem fért a turnébuszunk rakterébe. Bandi nagy dilemmája :D. Laci intézett egy telefont a francia szervezőnek Tristan-nak, hogy mi a probléma, majd mondta, hogy ok nincsen gond mindenhol biztosítani fogja amit kérünk. Majd miután elindultunk Fehérvár környékén érkezett egy sms tőle, hogy be kell ismernie nem teljesen értette, hogy mit beszéltünk az előbb, de ha a gázsiról volt szó, akkor természetesen minden rendben lesz... :D Tökéletes kommunikációnak nézünk elébe... :D Sms-ben azért hamarosan tisztáztuk a dolgot. Közben Gergőt is felvettük Székesfehérváron, előkerültek az első üvegek és miután mindenki kellően ellazult megpróbáltunk aludni. Utána természetesen volt néhány megálló ahol már csak kimászni vagy kiesni tudtunk a buszból, ezekben a kaszkadőröket is megszégyenítő mutatványokban talán Gergő volt a leglátványosabb :D

 

2010-02-25

  Következő kép egy német étteremlánc parkolójában ébredezünk, míg Laci egy vegaburgerrel szemez a kirakatban, addig Kopasz a roadie, kamerásunk előkapja a disznótorosát, Gergő pedig még mindig a pálinkás üveget szorongatja. Eléggé balkáni hatást kelthettünk a piros busszal, benne a lila hálózsákokkal, tarka plédekkel, nem beszélve a szakadt összegyűrt másnapos arcokkal :D Minden egyes benzinkútnál feltűnést keltettünk ezzel a nem éppen bizalom gerjesztő külsővel. :D

15 óra zötykölődés után megérkeztünk Metz-be. Tristan az első helyszín (Coccocabana) bejáratánál  várt minket szakadó esőben, de nagy lelkesedéssel. A bemutatkozások után, ment a nevek helyes kiejtésének memorizálása, innentől kezdve a turné végéig mindenkit a szervező szájából elhangzó szavakkal cikiztünk szét Gergő-Dzsárgó-később eljutunk Django-ig, Bandi-Bambi, Nicia-Nisá, Laci-Lászi ( mint az indiai joghurt ital), Kopasz-Kóbász', Karesz meg egyszerűen a Highlander művésznevet kapta. Majd derűsen közli az emberünk, hogy a turné harmadik bulija ami az E-Noraval lett volna sajnos elmarad, mert valaki fejbe lőtte magát ( " Bang-bang" illetve csak "Bang..." ) a klubban előző hétvégén, és ideiglenesen bezárták a helyet. Karesz a sofőrünk itt már kezdhette a kis tréningjét a francia vezetési leckékből,  csak úgy tudtunk kiállni a parkolóból, hogy egy időre leállítottuk a forgalmat, ezt nehezményezte az egyik francia autós aki mellénk hajtott és vad dudálásba kezdett, majd annyira rázta az öklét, hogy nekiment egy másik autónak, amin jót nevettünk. C'est la vie. A szállásunk a klubtól 5 percre volt, a Moselle folyó partján egy gótikus katedrálissal szemben, egy nagyon igényes régi hangulatú hotelban. Elfoglaltuk a szobákat, majd hotelből már lakkba, bőrbe átöltözve visszasétáltunk a klubba az út közben pár francia arc egyből rákattant Niciára ” Photo! Photo!" - kiáltásokkal.

 

 2010-02-26

  09:00 óra kiadós és friss reggeli majd indulás Párizsba, illetve először a fővárostól kb 30 km-re lévő portugál tulajdonú hotel-be, egyszerű pici szobák, de legalább nem franciaágy, hanem külön ágyak :D  A recepciós csaj közli, hogy esténként rendeznek egy kis bulit, úgy hogy ’van egy kis zene’, de csak hajnali 1-ig, ok nem gáz úgysem aludni jöttünk. Gyors bepakolás aztán nyomás a Párizs belvárosában a Szajna mellett lévő Star Cafe-ba. A becuccolás után egy rövid vizit a közeli super marketban ahol lakkba öltözve sikerül ismét nagy feltűnést keltenünk, majd Tristan csörög, hogy gyorsan menjünk vissza, mert gond van a busszal „We have problems with the bus (bász)” ezért rohanás vissza, nem hiányzik egy kerékbilincs (korábban láttunk eleget, úgy osztogatják mint a metró aluljárókban a szórólapot), erre fel kiderült, hogy csak a  basszus cuccot nem tudják összerakni, és franciául a „bász” basszust jelent, hiába  Tristan néha keveri a franciát az angollal :D  Később meg is kapta - Tristan : " Djargo, I lost my english…" Gergő : "You never had it, man ! ”

 Párizsban először a Per Lachaise temetőbe, Jim Morrison sírjához mentünk , ahol szinte folyamatosan legalább 25-30 zarándok van, igencsak kábult állapotban, mi is tisztelegtünk egy kis rögtönzött szeánsszal a Lizard King előtt. Laci ezután látott egy makákó majmot, ami később közelebbről fókuszálva kiderült, hogy macska volt... érdemes ide talán józanabbul érkezni :D  Majd némi promofotózás után elindultunk a mikrobusszal a Notre Dame-hoz, ahol Karcsi megmutatta, hogy úgy vezet mint egy született párizsi. Balszerencsénkre kigyulladt egy ház a környéken,  így a terelések és a parkoló hely hiánya miatt még a kínai negyedbe is kóvályognunk kellett egy ideig. Tristan megdöbbenve nézte ahogy egy magyar és egy kínai néhány határozotabb gesztussal és karjelzéssel milyen jól megérti egymást a dugóban :D A Notre-Dame előtt különváltunk Bandi, Gergő és Karesz bementek a Notre-Dame-ba,  Laci és Nicia lementek a Szajna partjára némi rum- cola-val és csodálva nézték ahogy a helyi koldusok óriási szappan buborékokat fújnak egy vödörből, Kopasz kajálni ment. Ennyit a kulturális érdeklődési körökről :D

A Louvre-nál úgy gondoltuk, hogy metróval könnyebb lesz közlekedni így letettük a Tranzit-ot, és lementünk a párizsi metróba. Ami lent fogadott minket az elképesztő volt. 16 metróvonal van, és ami a föld alatt van az gyakorlatilag egy külön városrész. Ahogy felpréselik egymást az emberek a kocsikba az valami egészen új élmény volt :D Az egyik megállóban az emberek simán tekerik a füvet, a következő megállóban pedig már fegyveres biztonságiak állítanak falhoz egy helyi bandát. Nicia itt már elég érdekes hangulatban volt, mutatott pár szolid tánctrükköt a metró csővén.

Már sötétben értünk a kivilágított Eiffel toronyhoz, mondhatni nem éppen szomjas állapotban, a józanító szakadó eső azért segített abban, hogy az emlék megmaradjon :D Utána Nicia és Laci némi rövid társaságában meg Karesszal a busznál maradt, a többiek úgy döntöttek, hogy  kicsit körülnéznek a  Champs-elysees-en ami  a világ egyik legismertebb utcája és mivel egy 100 m2-es ingatlan egy éves bérleti ára több mint 1,5 millió amerikai dollár, ezért a világ második legdrágábbja is. Laci és Nicia meg is becsülte ezt, és nyilvános wc-t csinált a körforgalomból. :D Benéztünk a Renault szalonba, majd tovább haladva a Diadalív felé, mibe csöppentünk bele? Hát a „Francia” Oscar díj átadásba… Tőlünk 15-20 méterre lévő pódiumon olyan arcok nyomultak, mint Jean Reno, Gerard Depardieu sőt később még felbukkant Harrison Ford és Sigourney Weaver is, mint az este vendégei. Mivel az elején a security kicsit messzebb állt, ezért simán benne lehettünk volna a hírekben, de végül visszafogtuk magunkat, és csak a körülöttünk állóknak kezdtük el mondani, hogy ez a sok ember biztos azért van itt, mert „The famous hungarian band Dharma is here” és  mutogattuk mindenkinek a stage pass-unkat, amin páran jót nevettek. Nem is olyan savanyúak ezek a franciák :D Közben meg hatalmas limuzinokkal hordták fel alá party csajokat akik kifele integettek meg sikoltoztak, szóval volt felhajtás bőven. Még megnéztünk kb 10 méterről egy zebrán gázolást, majd az azt követő balhét (az elgázolt pali felpattant és kiráncigálta a gázolót az autóból de a díjátadó miatt kb. 50 készenléti rendőr volt pár méterre, úgyhogy hamar véget ért a dolog), majd mivel lassan már megint kezdtünk szomjasak lenni, ezért visszamentünk az autóhoz. Azért elég érdekes a Champs-elysees-en műanyag flakonból jófajta móri rizlingszilváni fröccsöt nyomni, de ez a rock and roll.

 

2010-02-28

  05:00 Nicia felébred még mindig illuminált állapotban és rádöbben, hogy a turnébuszban maradt a citromos ásványvíz és a cigi, ennek eredményeként a kétségbeesett dörömbölésével  felébreszti a fél szállodát, a srácok csak azért nyitnak ajtót mert azt hiszik, hogy a latin csajok már meg is tanultak angolul. :D Kareszt végül sikerül rávennie, hogy kimenjenek a buszhoz ezekért az életmentő dolgokért, csak arra nem gondoltak, hogy a szálloda főajtaja kívülről nem nyitható, így némi kommandózás után végül csak az egyik szoba ablakán sikerül visszasurranniuk. Reggeli helyett folytatjuk az előző esti party-t, majd pár óra múlva kellően spicces arccal bepakolunk a buszba és írány Lyon. Tristan itt már tökéletes magyar kiejtéssel mondja " Adjá' inni" :D